Ipari ammóniamentesítés,
ammóniamentesítő
A vízben az ammónia, vagy ammónium a felszín alatti vizekben jellemző. A hatályos ivóvízminőségi rendelet alapján, az ammónia határértéke nem haladhatja meg a 0,5 mg/l értéket a vízben. Ha ennél magasabb, akkor el kell távolítani, vagy a határérték alá csökkenteni. Magának az ammóniának tulajdonképpen nincs különösebb élettani hatása, ezt mutatja az is, hogy sok ásványvízben az ivóvíz rendelet feletti ammóniát találni, ami hivatalosan meg is engedett. Tulajdonképpen az egyetlen oka, hogy az ivóvízben az ammónia nem lehet magas, hogy a vízhálózat mikrobiológiai tisztaságát nem lehet garantálni, ezért az itt előforduló baktériumok az ammóniával „reakcióba” lépve nitrifikációt okozhatnak. A nitrifikációs folyamat első lépése pedig a nitrit keletkezése, ami viszont már mérgező hatású.
Amikor ammóniamentesítésről beszélünk, akkor a szó szoros értelmében az ammónia teljes eltávolításáról beszélünk és nem a csökkentéséről. Ennek az oka, hogy bármilyen ammóniamentesítő berendezést használunk, akár biológiai, abszorbciós, vagy oxidációs technológiát, csak az a vízkezelési és víztisztítási technológia működik rendesen, ami után egyáltalán nem, vagy csak nagyon alacsony ammóniát mérhetünk. A félig-meddig ammónia mentesítés tulajdonképpen egy hibás víztisztító berendezés eredménye, még akkor is, ha a vízkezelő után az ammónia mennyisége a mindenkori hatályos ivóvízrendeletben feltüntetett határérték alatt van.
Az ammóniamentesítést több módszerrel, többféle víztisztítási technológiával elvégezhetjük:
biológiai ammóniamentesítés
ez a legrégebbi módszer az ammónia eltávolítására. Ebben az esetben bizonyos mikróbák, baktériumok segítségével, úgynevezett nitrifikációval végezzük el a feladatot. Valójában a baktériumok által „gyártott” enzimek segítségével történik az ammóniamentesítés, mégpedig két lépcsőben. Az első lépcső az ammónium nitritté alakítása, a második pedig a nitrit nitráttá alakítása. Többféle töltet alkalmazható a baktériumok „megtelepítésére”. Például kavicsszűrő, aktívszén-szűrő, vagy Zeolit töltet. Az alkalmazott technológiánál minden esetben figyelembe kell venni a szűrési sebességet, a víz oxigén tartalmát, a víz és környezet hőmérsékletét. Ennek a rendszernek a hátránya, hogy viszonylag nagy helyigényre van szükség, illetve a körülményeket úgy kell kialakítani, hogy a baktériumok fenntarthatók legyenek. A biológiai víztisztító berendezés után szinte foglalkozni kell a víz fertőtlenítésével, amit megoldhatunk vegyszerrel, ózonnal, vagy akár UV berendezéssel. Ez az a vízkezelési módszer, ami beruházáskor talán a legdrágább, üzemeltetéskor talán a „legmacerásabb”, de a vízhez a legkíméletesebb. Ezt az ammóniamentesítési víztisztító technológiát csak nagy, több 100m3/h rendszereknél ajánlatos alkalmazni
vegyszeres oxidációs ammóniamentesítés
ez a legegyszerűbb és a leggyakoribb technológia az ammónia eltávolítására. Hosszú évekig az ammónia oxidációját aktív klórral végezték (pl.: klórgáz vagy folyékony alapú vegyszer), de az utóbbi időben már elterjedt lett a hidrogénperoxidos oxidáció is. Az a különbség a két vegyszer között, hogy míg a klóros oxidáció után trihalometánok képződnek, addig a hidrogén peroxidnál nem. A trihalometánok egy nagyon erős mérgező és rákot okozó vegyület, ezért ennek kiszűrésére, a klóros oxidációt követően mindig aktívszén-szűrőt kell alkalmazni. A klóros oxidációnál arra is kell figyelni, hogy ha a víz ammónia tartalma túl magas (3-4mg/l felett), akkor az oxidációhoz felhasznált klór visszamaradt klorid tartalma határérték felett lehet jelen a már ammóniamentesített, kezelt vízben. Amennyiben a magas ammónia tartalom miatt ez a veszély fenn áll, akkor más technológiát ajánlatos alkalmazni.
abszorbciós ammóniamentesítés
ez a vízkezelési és víztisztítási technológia egy nagyon régi módszerből ered. A jól bevált háztartási szagtalanító, a macskaalom nem más, mint egy olyan mesterséges anyag, vagy természetes kőzet, ami nagyon jól megköti az ammóniát. Ezt az abszorbciós eljárást az elmúlt 10 évben kezdték el használni a vízkezelésben víztisztítóként, és napjainkban egyre több helyen alkalmazzák ammóniamentesítésre. Mivel az abszorbciós eljárásnál az alkalmazott töltet (ami lehet természetes Zeolit, vagy mesterséges anyag) előbb-utóbb telitődik ammóniával, ezért ezt regenerálni kell ahhoz, hogy ismét abszorbálni tudjon. Ez a regenerációs eljárás szinte azonos a lágyító berendezés regenerálásával, tehát sóval (nátrium-kloriddal), némely típusú töltetnél még egy kiegészítő vegyszerrel, lúggal történik. Ennek az ammóniamentesítő víztisztítónak az egyetlen hátránya, hogy az alkalmazott abszorbciós töltetek nagyon jó vízlágyító tulajdonsággal rendelkeznek, tehát a vízkezelés és víztisztitó berendezés után nemcsak ammóniamentes, hanem lágy vizet is kapunk, ami nem mindig előnyös, vagy megengedett.
